A kötet tanulmányai, melyek számos aspektusból elemzik az igazságszolgáltatás és a tisztességes eljárás viszonyát, a magyar jogászság egészét megmozgató, számos vitát generáló, intenzív törvényhozási periódusban születtek. Nem véletlen tehát, hogy az alkotmányozási folyamatra mind a szerzők témaválasztása, mind a választott téma feldolgozása tekintettel volt. Az összehasonlító módszer ebben a kontextusban a megismerés, önmegismerés és önreflexió hármas célkitűzésének megvalósításával segítheti a jogalkotó munkáját, amennyiben a jogalkotó készséget mutat az odafigyelésre és a párbeszédre. Legyen szó a bíróságok igazgatásáról, a bírói kinevezésekről, a védelemhez fűződő jogról vagy a tisztességes eljárás fogalomkörébe tartozó kérdésekről, mindegyik tanulmány tartalmaz megfontolásra érdemes megállapításokat. Az egyes jogcsaládok, azon belül az egyes jogrendszerek változatos megoldásokat dolgoztak ki arra, hogy az alkotmányokban szinte mindenhol követelményként rögzített független és pártatlan igazságszolgáltatás az állampolgárok számára tisztességes eljárás keretében biztosítsa jogaik érvényesítését, illetve azt, hogy megvádolásuk esetén ugyancsak ilyen keretek között védhessék igazukat. Az egyes megoldások csak az adott jogi kultúrán belül nyerhetnek értelmet: mindenkitől lehet tanulni, de senkit sem érdemes utánozni. Egy-egy közegéből kiragadott példa könnyen tévútra vezetheti azokat, akik nem ismerik a mintának tekintett jogrendszer történetét és a konkrét jogintézmény alkalmazásának okait. Reményeim szerint e kötet olvasói elkerülhetik majd a hasonló hibákat. Ajánljuk e művet mindazoknak, akik az igazságszolgáltatás és a tisztességes eljárás témakörében elmélyült és árnyalt tudás megszerzésére törekednek.