Az alapjogi bíráskodás fogalmával szinte összeforrt az a gondolat, hogy ehhez a bírónak alapjogi elveket kell mérlegelnie, egymással konkuráló alapjogi értékek között kell választania. Az alapjogi jogalkalmazáshoz absztrakt értékek bizonytalan kimenetelű mérlegelésének képzete társult. Kétségtelenül vannak ügyek, amelyek nem dönthetők el pusztán szabályok alapján. A bírónak az értelmezési lehetőségek közötti választáshoz, a joghézagok kitöltéséhez olykor absztrakt alapjogi elvek alkalmazásához kell folyamodnia. A felsőbíróságokon és az alkotmánybíróságon eldöntendő nehéz alapjogi ügyek megítélése éppen alkotmányos elvek összemérésén múlik. Van azonban az alapjogi ügyeknek egy jól azonosítható köre, amelyek eldönthetők alapjogi szabályok alkalmazásával. Ha az alapjogokra ezekben az ügyekben is mint mérlegelendő elvekre, értékekre tekintenek, az felpuhítja vagy akár ki is üresítheti az alapjogok mint alanyi jogosultságok védelmét. Nehézséget jelent, hogy az alapjogi ügyek jelentős részének eldöntésekor alkalmazandó szabályok íratlanok, levezetésük az alapjogok fogalmából és az alkotmányból intellektuális erőfeszítést igényel. Bár ezek alkalmazása sem mechanikus művelet, az elvek mérlegelésével összevetve közelebb áll a mindennapi jogalkalmazó tevékenységhez, és a döntés eredménye is kiszámíthatóbb.Az alapjogokkal kapcsolatos ítélkezés jelentős része tehát nem más, mint alapjogi szabályok alkalmazása – ha pedig így tekintünk rá, azzal az alapjogi ítélkezéssel szembeni kételyek és bizalmatlanság jó része eloszlatható.