Számunk fókuszában az akció- és részvételi kutatással kísérletező programok állnak, amelyek túllépnek az akadémia világán, és erős szállal kötődnek a civil szférához és a társadalmi mozgalmakhoz. Ugyanakkor nem az egyének és a mikro-közösségek hagyományos értelemben elgondolt megsegítését, fejlesztését tartják szem előtt, hanem kidolgozott társadalomkritikai bázison nyugszanak.Elgondolható-e olyan kutatás, amely közvetlenül a marginális csoportok számára hoz létre olyan tudást, amely egyúttal az ő érdekeiket szolgálja? Milyen lehetséges útjai vannak a kutatás és a létrehozott tudás demokratizálásának?Az akciókutatások nem az intézmények szűk értelemben vett reformjára törekszenek - legyenek bár ezek a tudástermelés hagyományos intézményei, vagy a megsegítés, nevelés, büntetés "totális intézményei" -, hanem valamiképp strukturális változások alapjait szeretnék lefektetni a kutatás demokratizálása révén. Annak a lehetőségét szeretnék megteremteni, hogy e tevékenység ne csupán a kutatók privilégiuma legyen, hanem olyan stratégiai eszközzé is válhasson, a különféle (alávetett) társadalmi csoportok számára, amely segíti őket saját társadalmi jelenlétük értelmezésében, önmaguk megjelenítésében, illetve társadalmi érdekeik érvényesítésében.