A kötet a terhelt távollétében lefolytatható eljárások kapcsán igyekszik megvizsgálni azt a kérdést, hogy a büntetőeljárás egyik lényeges, nemzetközi normákban is rögzített alapelve, a tisztességes eljárás milyen mértékben sérülhet, ha a terhelt nélkül hoz a bíróság ítéletet.Az elmúlt évek büntetőeljárást érintő jogalkotási folyamatában egyértelműen megfigyelhető a közvetlenség elvének átértékelése, illetve háttérbe szorulása. Az anyagi igazság igényét egyre gyakrabban váltják fel a perbeli igazsággal megelégedő jogalkotói megoldások.Ezek közül az egyik legjellemzőbb és a tisztességes eljárás korlátait leginkább „feszegető” jogintézmény a terhelt távollétében lefolytatott külön eljárás. A mű ugyanakkor bemutatja és a büntetőjogi felelősség eldöntésére kötelezett bíró szemszögéből értékeli a külön eljárás mellett azon megoldásokat is, ahol nem szükséges a vádlott jelenléte a tárgyaláson.Annak ellenére, hogy a jogalkotó ezeket egyszerűsítő, gyorsító jogintézményekként alkotta meg, valójában a jogalkalmazás során számos problémát és nehézséget magában hordozó eljárási formákat hozott létre.A kötet jelentősebb részében a korábbi büntetőeljárási törvény, az 1998. évi XIX. törvény alapján kialakult jogértelmezési problémákat és megoldásokat mutatja be. Ugyanakkor kitér az időközben hatályba lépett 2017. évi XC. törvény rendelkezéseire is, bemutatva a meglehetősen kevés koncepcionális változást, illetve az azonosan szabályozott megoldásokat.Kiemelten foglalkozik a tisztességes eljárást leginkább érintő – és mindkét törvény által ismert – azon megoldással, amely nem kívánja meg a terhelt tudomását az ellene indított büntetőeljárásról, illetve az ilyen esetben kötelezően elrendelt perújítás érdemi változtatást alig eredményező lefolytatásának hiábavalóságával.A kötetet haszonnal forgathatja minden jogalkalmazó, aki a gyakorlat során felmerülő problémák és jogértelmezési nehézségek megoldására keres választ az olyan eljárások esetében, amikor a vádlott nélkül hozható ítélet.