George Fletcher professzor Rethinking of Criminal Law című műve nagy hatással volt rám. Ennek eredményeképpen érdeklődésemet a büntetőjog alapelveinek általános újraértékelése felé fordítottam, különös tekintettel az 1990-es években e jogterületen végbement drámai változásokra. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az alkotmányos alapelvek ugyanúgy döntő hatással vannak az anyagi büntetőjogra, mint ahogyan a büntetőeljárás szabályait is megújították. E könyv először a (de)kriminalizáció kettősségét vizsgálja: a büntetőjog annak meghatározásával, hogy mely magatartások büntetendőek, korlátozza és egyben ki is terjeszti az emberek cselekvési szabadságát. E munka felveteti azt a kérdést is, hogy bár az értelmezés a normának a címzett általi felfogásától függ, a büntetőjogi normáknak legalább két különböző címzettje van: egyrészt az állampolgár, akinek alkalmazkodnia kell a normákhoz, másrészt az, akinek a normákat érvényre kell juttatnia. Az értelmezés a normák univerzalitásának függvénye. Az univerzalitásnak három dimenziója van: az idődimenzió, amely azt jelenti, hogy történeti szempontból a-t a-ként kezeljük; másodszor, a többségi dimenzió, mely a többség meggyőződését tükrözi arról, hogy vajon a-t a-ként kell-e kezelni; harmadszor pedig a Dworkin által leírt integritás, amely ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy az, hogy a-t a szerint kezeljük, nem okoz semmilyen ellentmondást a jogrendszerben. Végül e könyv arra a következtetésre jut, hogy vannak olyan abszolút emberi jogok, amelyeknek büntetőjogi eszközökkel történő védelme az állam alapvető alkotmányos kötelessége. Ez a kötelesség olyannyira alapvető, hogy ha annak az állam a múltban nem tett eleget, akkor köteles ezt akár visszaható hatállyal is megtenni.